Gyakori feltevés, hogy a társasjáték „csak gyerekeknek való”, ezért a felnőttek számára nem elég tartalmas. A valóságban sok cím kifejezetten felnőtt témákkal, stratégiai döntésekkel és hosszú távú tervezéssel dolgozik. Boltvezetőként azt látom, hogy a megfelelő nehézségi szint kiválasztása több élményt ad, mint bármilyen „komoly” címke.
Sokan úgy gondolják, hogy a jó társasjáték mindig drága, így a belépés költséges. Ezzel szemben több, kedvező árú kártyajáték és kompakt doboz kínál nagyon magas újrajátszhatóságot. Kockázat, ha valaki csak ár alapján választ, mert könnyen elkerüli a saját igényeihez illő játékokat.
Visszatérő tévhit, hogy minden játékest akkor sikeres, ha minél több játékos és minél hosszabb program fér bele. A tapasztalat az, hogy a tiszta keretek, az előre egyeztetett érkezési idő és egy tartalék „B terv” sokkal gördülékenyebbé teszi az estét. Megoldásként érdemes két játékot előkészíteni: egy gyors bemelegítőt és egy főjátékot a csapat hangulatához igazítva.
Sok vásárló azt hiszi, a toplisták univerzális igazságok, és ami a lista elején van, az mindenkinek beválik. A valóságban a rangsorok eltérő közönségre készülnek, és egy boltban jól látszik, hogy a társaság mérete, a beszélgetős vagy csendes stílus, illetve az időkeret mind döntő. Hasznos, ha a toplistákat szűrőként használjuk, majd kérdésekkel pontosítunk: hányan játszotok, mennyi időt szántok rá, és mennyire legyen konfrontatív.
Gyakran hallom, hogy a tárolás „csak esztétika”, így nem érdemes vele foglalkozni. Pedig a rendezettség csökkenti az előkészület idejét, védi a komponenseket és növeli a játék gyakoriságát. Kockázat, ha a kártyák keverednek vagy az alkatrészek kopnak, mert a frusztráció elveheti a kedvet, ezért a dobozbetétek, tasakok és feliratozás gyorsan megtérül kényelmi szinten.
Sokan a kártyajátékokra úgy tekintenek, mint „töltelék” a nagy dobozos játékok mellett. Valójában a kártyajátékok és kiegészítők ideálisak utazáshoz, gyors estékhez és vegyes tapasztalatú társaságokhoz. Megoldásként azt szoktam javasolni, hogy legyen otthon egy 15–30 perces, könnyen tanítható kártyajáték, ami bármikor előkapható.
Tévhit, hogy a társasjáték-kiegészítők felesleges extrák, amelyek csak drágítanak. A valóságban bizonyos kiegészítők – például kártyavédők, jelölők, rendezők vagy játékszőnyeg – a tartósságot és az olvashatóságot javítják, különösen sokat játszott címeknél. Kockázat, ha mindent egyszerre akarunk megvenni; célszerű először a leggyorsabban kopó elemeket védeni, és csak utána bővíteni.
Sok család attól tart, hogy a kooperatív játékok „túl könnyűek”, mert nem egymás ellen versenyeznek. A valóságban a közös problémamegoldás feszült és izgalmas tud lenni, és jól kezeli a különböző tapasztalati szinteket. Megoldásként kezdő csapatoknak olyan kooperatív címet választunk, ahol a szabályok fokozatosan bővülnek, így a tanulási görbe nem ijesztő.
Gyakori feltételezés, hogy gyerekeknek elég az életkor jelölése a dobozon, és azon belül bármi jó lesz. A tapasztalat az, hogy a figyelmi idő, a finommotorika és a szabálykövetés sokat számít, és két azonos korú gyerek között is nagy lehet a különbség. Kockázat, ha túl nehéz játék kerül haza, mert a kudarcélmény gyorsan elfordít; ezért boltban mindig rákérdezünk a kor mellett a játékidőre, a szöveg mennyiségére és a családi rutinra.
Sokan azt hiszik, a klasszikus játékok csak nosztalgiából élnek, és a modern címek automatikusan jobbak. A valóságban a klasszikusok új kiadásai gyakran javított komponensekkel és finomhangolt szabályokkal jönnek, míg az újdonságoknál előfordulhat, hogy a csapatnak idő kell a „beéréshez”. Megoldásként érdemes egy klasszikus újragondolt változatát és egy friss megjelenést párban kipróbálni egy közösségi eseményen, mert az azonnali visszajelzés segít a jó döntésben.